| A "Szívünk háza"-projekt© szeretetelvű komplex önismereti személyiségfejlesztő program. | 
|
|
szeretet, szerelem;
önszervezés;
Buddha;
misszió;
függőségeink;
Szabadidomítás (Lovak és emberek);
ajánljuk; azonnali segítség; képtár; kapcsolat; támogatóink; kutatás regisztráció nélkül; adatvédelem |
Miért?
Miért? Miért kezdjen bárki is önismeretbe? Ez egy nagyon fontos kérdés, mert semmit nem szeretünk fölöslegesen csinálni. Az önismeret lehet szórakozás, ugyanakkor lehet szenvedés is, mert megtalálhatod magadban a szép dolgokat, de ugyanakkora esély van arra is, hogy a látványtól rosszul leszel. Utóbbi miatt, sokan meghátrálnak és visszamásznak a csigaházukba, mert csak a jó és szép dolgokat feltételezik ebből.
Hát, ezt most meg kell kérdőjeleznem, mert nem mindig esett jól nekem sem amit láttam, de azt kell hogy mondjam, már most is megérte törődni magammal. Ez egy folyamat, ahol lesznek napos és árnyékos részek is, de amikor célba érsz, garantálom, hogy tetszeni fog az eredmény. Én úgy gondolom, Te bátrabb vagy és hajlandó is vagy meglátni saját magad teljes egészében, és az árnyékodtól nem fogsz megijedni.... mert az is hozzád tartozik.
Az élet kerek és egész, semmi nem hiányzik belőle, így benned is egy olyan élet van, ahol van háború és van béke is. Van benned szeretet, de gyűlölet is, van benned jóság, de gonoszság is. Viszont, hogy ezek közül melyiket működteted, az csak is rajtad múlik, senki máson.
Sokan gondolják úgy, hogy a környezet nagyon meghatározó és befolyásol. Hát ha így lenne, akkor én most alkoholista drogosként élnék, vagy már meg is haltam volna. Mert volt az életemben olyan időszak, amikor ilyen emberek vettek körül. Nagyon fiatal voltam és egyáltalán nem érdekelt az önismeret. De az érdeklődési köröm, a miértjeim egészen mások voltak.
Az érdeklődési kör határozza meg az életed milyenségét. Ezek azok a miértek, amik befolyással vannak az életedre. Foglalkoztathat bármi és megtalálhatod magadban a környezetedet is, de én úgy gondolom, Te ennél sokkal több vagy.
Te mire keresed a válaszokat? A fájdalomra, sikertelenségre, bénázásra? Arra, miért nem mennek jól a dolgaid? Nem értem, mi értelme van egyáltalán ezeknek a kérdéseknek... sokan úgy gondolják, ezeket a kérdéseket meg lehet válaszolni. Nincs rá válasz, azért nincs, mert a válasz nem fog kielégíteni. Azért, mert megérted miért megy tönkre az életed, azzal még nem jutottál előrébb.
Azért mert megérted, hogy az ablak azért tört be, mert volt olyan kedves és betörte azt egy téglával, attól nem fog megjavulni, attól még befúj a szél rajta és fázni fogsz. Oké... megértetted ebből a kérdésből, hogy nem Te vagy a hibás, megértetted, hogy kegyetlen veled az élet, mert küldött valakit egy nagy téglával. A problémázás ilyen... soha nincs vége... illetve akkor van vége, ha a megoldással foglalkozol és nem a hibáztatással. A megoldás pedig nagyon egyszerű, mert csak egy új ablak kell hozzá. Neked milyen az új ablakod? Tele van foltokkal, nézegeted őket és valakid szidsz miatta, vagy kicseréled az egészet.
Volt valamikor régen, amikor a fájdalomra és a sikertelenségemre egy halom magyarázatot találtam. Még magamnak is elhitettem azt, hogy nincs más, csak a bénázás és a kilátástalanság. Az eredménytelenségemet láttam eredménynek és fetrengtem a saját butaságaim mocskában. Nem tetszett ahogy a szüleim hozzám állnak, nem tetszett a munkám, semmi nem tetszett, sőt gyűlöltem az egész világot. Az eredményeimmel voltam elfoglalva, amire nem igazán lehettem büszke, de nem foglalkoztam egy alapvető kérdéssel: miért legyek én jól?
De mind ez csak átmenet volt, mert ezek a fetrengések, még ha végtelennek is tűnnek, felkészítettek valamire... önmagamra. Te is, feltételezem azért kezdtél el foglalkozni magaddal, mert nem tetszik az amit látsz, nem teszik valami az életedben.
Szinte kivétel nélkül, mindenki azért kezd el foglalkozni magával, mert az eredmény nem tetszik. Én annyit foglalkoztam az eredménnyel, hogy elfáradtam és feladtam. A harc után, a feladás után, pedig béke van. A béke pedig Mi vagyunk. Itt beül, a szívünkben lehet érezni. És ekkor vagy jó helyen, mert nem a végéről szeretnéd kezdeni az életedet, hanem visszamész a kiindulóponthoz. Rájössz, hogy nem a lábad visz valahová, hanem Te irányítod a lábadat.
Én az eredménytelenség miatt fordultam vissza, önmagamhoz. Amikor minden rendben van, akkor nincs tétje semminek, illetve természetes az, hogy van. Viszont amikor megremegünk, amikor instabillá válik az életünk, akkor megjelenik az is, hogy veszélyben érezzük magunkat. Ösztönösen is, de elővesszük magunkat és bármit megteszünk a túlélésért. Ez egy olyan stresszes helyzet, amikor elengedhetetlen az, hogy magadra odafigyelj. Illetve ha nem kényszeresen teszed a dolgod, akkor ebben az ingatag környezetben, rengeteg lehetőséget láthatsz meg, ha a benned lévő szeretettel és nem gyűlölettel nézel szét.
A biztonság, az egy kikövezett út, ott csak sétálni kell, de nincsenek kiugró lehetőségek, mert annyira egyértelmű és biztos minden. Ott nem fontosak a lehetőségek, mert nincs kockázat, de szabadság sem. Amikor meginog alattad a talaj, valójában egy elágazáshoz értél és a sok sok út, kétségbe ejt.
Az én életemben volt egy törés, amikor megingott alatt a talaj. Megszűnt a munkám, az egész csapatot elküldték. Ez piszkosul fájt akkor, de azzal, hogy megszűnt a biztonság, lehetőségek nyíltak meg előttem. Tényleg szitkozódtam a kilátástalanságom miatt, sirattam a régit és kétségek között vergődtem, hogy mi lesz velem. Amikor jött egy barátom és egyetlen mondatával, felborított minden önsajnálatomat. Csaba: foglalkozz már végre azzal, amit szeretsz. Ekkor költöztem Budapestre és kezdtem mindent a nulláról.
A szeretet téged is képes kihúzni bárhonnan, viszont legyél okosabb mint én, ne várd meg míg elmúlik az, amit valójában csak megtűrsz az életedben.
A szeretet, mindig lehetőségeket teremt, csak meg kell élned. Én akkor még mikor új lapot nyitottam az életemre, nem tudhattam mi vár rám. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz velem. De úgy éreztem, kinyílt a világ előttem, mert végre a szeretettel törődtem. Nem Budapest változtatta meg az életem, hanem a szeretet.
Mindig ott volt bennem, még akkor is, amikor kényszeredetten is, de tettem a dolgomat, mert kellett. Nincs olyan, hogy kell... illetve az kell, hogy éld meg ott ahol vagy a szeretet. Törődj vele és ne mond azt, hogy: itt nem lehet. Mindenhol lehet, csak engedd meg magadnak. Valójában a legnagyobb probléma nem az eredmény, hanem az, hogy nem törődünk a szeretettel... mert nem érezzük jogosnak, viszont a szeretethez, mindenkinek van joga.
Senki sem kivétel ez alól. Szeretettel, egészen más lesz az is, amit megszoktál eddig. A hétköznapi szürkeségből, a színek azok amik kiébresztenek. Tudod, nem a szürkét, a betört ablakot kell megérteni, mert fölösleges kanyarok és végeláthatatlan filozofálás vár rád, hanem törődj kicsit a színekkel, mert tudod mit nyújt az "egészséges" ablak is.
Tudod miért nem váltam olyanná mint a környezetem? Mert elfogadom a szeretetet... egyszerűen nem bántom magam mások miatt. Elfogadom, hogy ők olyanok és pont. Benned is ott van mindenre a lehetőség, de amikor szereted magad, magaddal törődsz és nem azzal ami nem tetszik, a többiek is megszépülnek. Röviden, nem váltam hülyévé, mert a többiek hülyének láttam.
Most, ha valami nem tetszik, akkor ne a "hülyeséggel" törődj, hanem nézd meg milyen az, amikor a tetszikkel nézel körbe. Egészen más lesz a látvány. Más, és ez az, ami vagy megijeszt, vagy kedvedre lesz, de ezt a következő részben el fogom mondani!