| A "Szívünk háza"-projekt© szeretetelvű komplex önismereti személyiségfejlesztő program. | 
|
|
szeretet, szerelem;
önszervezés;
Buddha;
misszió;
függőségeink;
Szabadidomítás (Lovak és emberek);
ajánljuk; azonnali segítség; képtár; kapcsolat; támogatóink; kutatás regisztráció nélkül; adatvédelem |
Segíteni másoknak? Segíteni a társunknak? Jó dolog!
Csak éppen nagyon NEHÉZ.
Hogy miért is?
Sok esetben azért nem akar valaki változtatni az életén, mert nem fáj neki eléggé a helyzete.
Én a konyhánkban akár órákig is képes lennék a tűzhelyen tartani a kezem. Kényelmesen rátámaszkodnék és jól ellennék. Csak egy esetben pattannék fel és mennék arrébb azonnal: ha valaki bekapcsolná a tűzhelyet és a platni tűzforróra felmelegedne!
Az egyetemen volt egy ismerősöm, egy lusta srác. "Lajhi"-nak becéztük, mert betegesen lusta volt, mint a lajhár. És volt egy fura szokása: csak akkor volt hajlandó lemenni a közeli sarki ABC-be, ha már 1-2 napja valóságosan éhezett, és nem volt semmi a hűtőben! Neki szó szerint éheznie kellett, hogy 30 lépést megtegyen a boltig!
Sokan a párkapcsolatukban is csak akkor kapnak észbe, amikor már eléggé nagy az éhezés, nagy a baj, nagy a fájdalom.
Amikor például külön akar költözni a társuk! Amikor válni készül a társuk! Amikor új kapcsolatot keres a társuk!
A nagy változásokhoz tehát mindig fájdalomra van szükség! Különben semmi nincs, ami kirángathatná az embert a kényelméből.
Akinek nincs nagy fájdalma, annak nem is igazán probléma a probléma - és az ilyen embertől nehezen várhatunk változást. A segítő szándékunk nem vezet eredményre.
De van egy örömhírem! Egyre többen vannak, akik tudatosan figyelnek a saját és a társuk nehézségeire, problémáira, és tudatosan tesznek ezek ellen. Ma Magyarországon van egy olyan réteg, aki a problémákat szándékosan gyomlálja - sőt megelőzi! - az életében. Aki nem várja meg, hogy leégjen a ház körülötte! Azt hiszem, hogy - mivel Ön is olvassa a hírleveleimet - velem együtt Ön is ebbe a csoportba tartozik. Köszönöm ezt Önnek! Folytassuk ezt a jó szokásunkat!