| A "Szívünk háza"-projekt© szeretetelvű komplex önismereti személyiségfejlesztő program. |
| A "Szívünk háza"-projekt© szeretetelvű komplex személyiségfejlesztő önismereti program és kutatás a Szellemi Tulajdon Nemzeti (Szabadalmi) Hivatalában nyilvántartva. (Y1500649/3; 004339) 2014. 12. 15. |
Személyiségváltozás
Kialakult, stabil, régóta változatlan és az adott egyénre jellemző személyiségjegyek, alaptulajdonságok megváltozása mindig is szokatlan és orvosi szempontból nem egy esetben betegségtünetként értékelhető dolog.
A személyiségváltozás - amennyiben a kóros változatokat vesszük sorra - különböző okokra vezethető vissza és időbeni kialakulása is eltérő lehet.
Leggyakrabban és legáltalánosabban a személyiségzavar emelhető ki mint markáns személyiségváltozást eredményező lelki probléma. A serdülőkorig jól alkalmazkodó, kedves, barátságos, óvodában, iskolában mindaddig jó magaviseletű gyerek magatartása fokozatosan, de meglehetősen rövid időn belül megváltozik. Leggyakrabban nehezen irányíthatóvá, agresszívvé válik, szülők, nevelők alig vagy kevésbé tudják irányítani -, mindez pedig lényegesen súlyosabb fokban érvényesül, mint amilyen jellegzetességeket maga a serdülőkor eredményezne.
A határ megvonása nem éles: így ebben az életkorban még magát a személyiségzavar kifejezést nem is használjuk, ezt a 18. évüket betöltött, és még mindig, folyamatosan a fenti tünetekkel, masszív alkalmazkodási zavarral jellemezhető egyénekre tartjuk fenn.
Váratlan, gyors személyiségváltozás jelezheti egyes komoly és súlyos pszichiátriai betegségek kezdetét, erre az "élettörténeti törés" kifejezést használja a szakma.
A tudathasadásos zavar - a skizofrénia - jellemzője lehet a hirtelen, gyökeresen megváltozott magatartás, bizarr megnyilvánulások, szokatlan magaviselet, követhetetlen életvezetés, nagyfokú befelé fordultság.
A gyakorlatban megváltozott személyiségűnek szokta leírni környezete a depressziós beteget is. Ez esetben nem a személyiség változik meg, ám kétségtelen, hogy a depresszió tünetei - kedvetlenség, fáradékonyság, kilátástalanságérzés - mind azt sugallják, hogy valami megváltozott a depressziós ember életvitelében a korábbi átlagos hangulathoz, jó munkabíráshoz képest.
A szorongásos kórképekre ugyanez vonatkozik: különösen szembeötlő akkor, amikor a szorongó ember nem mer közlekedni, vagy csupán kísérettel, képtelen megnyilatkozni társaságban, vagy szorongásos rohamok jelentkezésétől retteg. A személyiségváltozás fenti esetei úgynevezett pszichiátriai problémával állnak összefüggésben.
Vannak olyan kórképek, ide sorolható a szellemi hanyatlás (demencia), melynek előidéző okairól korábban már hosszasan esett szó, ahol a személyiség megváltozásáért az idegsejtek pusztulása tehető felelőssé.
A szellemi hanyatlás eredményeképpen bizonyos, korábban már meglévő személyiségvonások extrém mértékben felerősödhetnek (a takarékos zsugori lesz, a pedáns tisztaságmániás, a beosztó minden mozdíthatót begyűjtő és felhalmozó), vagy pedig új, teljes mértékben szokatlan és énidegen tulajdonságok bukkannak fel.
Fontos annak eldöntése, hogy amennyiben felmerül a személyiségváltozás kérdése, tisztázódjék, mi is rejlik hátterében kiváltó okként. Más kezelést tesz szükségessé ugyanis abban az esetben, ha pszichés eredetű, és megint mást akkor, ha valamilyen szervi elváltozás okozza. Kivizsgálásakor mindenképpen és mindenkor körültekintőnek kell lenni, és a korrekt diagnózis függvényében írható elő a megfelelő terápia.
http://www.informed.hu/betegsegek/betegsegek_reszletesen/psy/personality?article_hid=20922&highlight_text=szem%E9lyis%E9gzavar
===================================================================
A borderline személyiségzavar oka ismeretlen. Az ilyen problémával küzdő betegek megfontolatlanok a káros szenvedélyekkel kapcsolatban, veszélykereső módon viselkednek. Kockázati tényezőnek számít a gyermekkori bántalmazás, szexuális bántalmazás, problémás családi élet. Nőknél és egyéb okból kezelt pszichiátriai betegeknél gyakoribb. Mivel a beteg nem szívesen kooperál, a kezelés nehézségekbe ütközik. Szövődménynek tekinthető a kábítószerfüggőség, öngyilkossági kísérletek, táplálkozási betegségek, depresszió.
http://www.betegszoba.hu/betegsegek/pszichiatriai_megbetegedesek/borderline_szindroma
===================================================================
http://nightingale.gportal.hu/gindex.php?pg=23459839&nid=4895828===================================================================
A Borderline személyiségzavar Borderline personality disorder kifejezést a pszichoanalitikus Adolf Stern használta először 1938-ban.
Mai értelmében való használata az 1970-es években az USA-ban a pszichoanalitikus szakirodalomban fogalmazódott meg. 1980-ban a korábbi évtizedekben felhalmozódott nagy mennyiségű pszichoanalitikus valamint pszichiátriai szakirodalom alapján az Amerikai Pszichiátriai Társaság rendezte és vette fel pontosan rendszerezett, meghatározott tünetkritériumokkal a Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyvébe (DSM III). Ezt követően került be a nemzetközi betegségosztályozási rendszerbe, valamint ezt követően kezdték használni pontosabban meghatározott értelmében a klinikai diagnosztikai gyakorlatban.
Meghatározása:
A BPD főként a hangulat szélsőséges ingadozásával, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal járó tünetegyüttes, valamint a személyközi kapcsolatok, és az énkép/én-identitás instabilitásával jellemezhető súlyos személyiségzavar, mely főként a neurózisokra, és a szociális fóbiára leggyakrabban a depresszióra, a mániás depresszióra, időnként pszichózisra, valamint ritkán, kisebb mértékben a pszichopátiára emlékeztető (bár mindezeknél enyhébb formában megjelenő) tünetek szélsőséges módon változékony megjelenéséből áll, mely állapotok normál állapotokkal váltakozhatnak.
Becslések szerint az átlagnépesség 2-3%-át teszi ki így a személyiségzavar típusok között a leggyakoribb személyiségzavar. Nőknél háromszor gyakoribb az előfordulása a férfiakhoz képest. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság szerint a borderline személyiségzavar kezelése a legbonyolultabb feladat, amivel egy szakember (pszichológus/pszichiáter) munkája során találkozhat. Ritkábban magyarul határeseti személyiségzavar-nak is nevezik.
Eredete, történeti előképek
E zavarhoz hasonló intenzív hangulatváltásokról, impulzív dühösséggel jellemzett kórképeket már az ókorban is feljegyeztek. Később a pszichoanalitikus és pszichiátriai szakirodalomban több különböző megnevezéssel jelölve jegyeztek fel hasonló esetleírásokat:
Folie circulaire
1854: Falret J. 30 éves munkássága alatt szerzett tapasztalatai alapján a Bulletin de l'Académie Médicale folyóiratban megjelent cikkében "folie circulaire"-nek nevezte az olyan - öngyilkosságra hajlamos - egyének betegségét, akiknél az öngyilkos hajlam mellett depresszió, düh, ingerlékenység, hangulati emelkedettség normális periódusokkal való váltakozását figyelte meg.[3]
Vesania typica circularis, "ciklotímia"
1854-ben a Falret J. által leírt esetekre Baillarger M. a "folie à double forme" megnevezést javasolta.
1854: Kahlbaum K. L. "ciklotímiá"-nak vagy súlyosabb formáját "vesania typica circularis"-nak nevezte, a mánia (valóságtól elrugaszkodott jó kedély) és a melankólia (depresszió) egyazon kórképben való megjelenésére célozva.
Folie maniaco-mélancholique
1864-ben Bonet T. Sepulchretumban megjelent Párizsban kiadott írásában folie maniaco-mélancholique-nek nevezte az általa megfigyelt állapotot, melyet kiszámíthatatlanul egymást váltó állapotokkal: bűntudattal, depresszióval, hangulatemelkedettséggel és normalitással jellemzett.[4]
1896: Kraeplin E. a BPD cilkotímiás kórképektől való elkülönítését hangsúlyozta és "szubaffektív" vagy "irritábilis személyiség"-nek nevezet e kórképet.
Cikloid-szkizoform temperamentum
1923: Schneider K. "labilis személyiség"-nek nevezve hangsúlyozta a labilis hangulatot, ellenséges érzelmi reakciókat, a morózusságot, ingerlékenységet, impulzivitást,szociális labilitást.
1925: Kretschmer E. "cikloid-szkizoform temperemantum"-nak nevezte a BPD hez hasonló kórképeket.
"Borderline"
A határeseti személyiségzavar fogalmát a pszichoanalitikus Adolf Stern használta először 1938-ban betegek egy olyan csoportjának jellemzésére, akik "betegebbeknek" tűntek, mint a neurotikusok, de "kevésbé betegnek", mint a pszichotikusok. Az akkori "standard" pszichoanalitikus módszerekkel való kezelés nem segített, sőt inkább rontott az állapotukon. A fogalmat a későbbiekben alig használták.
Határeseti személyiségzavar
A borderline meghatározás először 1967-ben jelent meg a Journal of Psychoanalitic Association című lapban a pszichoanalitikus Otto Kernberg cikkében a személyiségzavar súlyosságát minősítő jelzőként. (a borderline kifejezés magyar jelentése "határeset", "határvonal") Kernberg a borderline személyiségszerveződés fogalmát Adolf Stern definíciójához hasonlóan a neurózis és a pszichózis határán elhelyezkedő állapotként határozta meg.
1968-ban Grinker R.-által publikált kutatások következtetései különösen fontosak, ugyanis ő végzett először empirikus vizsgálatokat, és ő alkalmazott először explicit kritériumokat a borderline elkülönítésére. Grinker 51- beteget vizsgált melyek alapján 4 fő altípust különített el.
....
Nagyon sok beteg saját leírása: http://www.varoszoba.hu - bordeline
5perc-Pálferi-20141021-Borderline-személyiség...
"Van, hogy egy beszélgetés, egy találkozás úgy elsodor minket, azt se tudjuk, hogy hol vagyunk. Mi történt velünk? Megint csak eszembe jut egy továbbképzés, hogy borderline személyiségzavarral küzdőknek a segítése. A következőt mondja a segítő: Amikor találkozunk egy borderline személyiségzavarral küzdő emberrel, akkor nem egyszer olyan nehéz helyzetben találjuk majd magunkat, hogy azt fogjuk gondolni, bárcsak ne lennénk segítők. Amikor mi magunk már annyira rosszul leszünk, hogy fölmerül, hogy pályát tévesztettünk, na, az lehet a tünete annak, hogy egy borderline klienssel beszélgetünk. S tudjátok, ahogy ezt megtanultam, megváltozott a világ! Mikor ülök egy csoportban, valakivel beszélgetek, és az az élményem, hogy most menten fölrobbanok! Az nem kifejezés,hogy fölrobbanok, fölrobbanok, de úgy remélem, hogy a holdra kilőnek, az összes darabom eltűnik az univerzumból... Akkor tudhatom, hogy ja, jól van, jól van, tudod, akkor most mi van veled, nyugi,nyugi, nem történt semmi rendkívüli! Valaki hozta magát. Hát hogy hozza magát? Ő így hozza magát! Az rendben van. Mondom a második lépést. Milyen nagy dolog, hogy képes vagyok magamra is figyelni, tudni, hogy mi van velem, és nem kell rögtön a kardomba dőlni, hogy rosszul vagyok. Rám dőlt a kóla... (50:48)
Azt mondja ez a segítő, ilyen szupervizor, most képzeljük el, egy csoportban ott ülünk, és van egy borderline csoporttag. Húú, hát ott aztán csak jelen van! Őnála jelen van. Néha szeret majd téged, néha gyűlöl. Néha rajong érted, néha... Ez váltakozhat nagyon sűrűn is, te nem fogsz tudni alkalmazkodni, rohansz, az egyik, másik, iszonyú zavarba fogsz kerülni, és ő pedig minden nehézség nélkül fogja mondani, hogy mi van. Úgy rád zúdítja, mint annak a rendje. Hogyha ismertek borderline személyiségzavarral valakit, megtörténik két perc alatt, hogy ordít veled, és a harmadik percben meg átölel. Ahhoz azért nehéz fölvenni a tempót. Mire én eljutok oda, hogy... addigra már szeret. De ez őneki nagyon nehéz! Hát képzeld el, hogy veled ez történik, közben hogy őneki milyen nehéz lehet! Hogy neked 3 perc elég ahhoz, hogy azt sem tudod, hogy mi van, és ő úgy él! Az - húha! Minden megbecsülésem azoknak, akik borderline személyiségzavarral élnek. Komolyan! Az egy nagyon nehéz dolog, nagyon-nagyon-nagyon nehéz! De ha nem tudok magamnál lenni, akkor elsodor engem. Sehol nem vagyok! Na most. Azt mondja azon a továbbképzésen a terapeuta: hát tudják, egy csoportban egy borderline csoporttag maga a gyönyörűség! Ő már öreg volt, 70 éves, ő már ezt így látja, ez remek! Ugyanis a csoportban lesznek depresszív csoporttagok. Mondjuk, egy magyar csoportban sok. Ha ez egy magyar egyházi csoport - magyar egyházi csoportban egy csomó depresszív, kényszeres csoporttaggal találkozunk, s mindenki iszonyúan óvatos lesz majd, hogy most mondja, ne mondja, nem mondom, mert hogy esik neki, és akkor inkább nem mondom, egyházban sem mondom, sehol sem mondom, mert... Nem mondom, mert nem akarom elveszteni a kapcsolatot, akarom, hogy szeress, nem mondom! Egy évig sem mondom. kettőig sem, mert... Most, hogy a bizalom légköre kialakult, most pláne nem mondom... Most belerondítsunk így ebbe a bizalmi légkörbe, hogy nekem valami nem?
Most ő mivel küzd? Pont az ellenkezőjével, mint egy borderline személyiségzavaros ember. Ő azzal küzd, hogy kifejezhetem magam? Mondhatom? Rettenetes lesz, ha mondom! Nem szeretnek majd, dühösek lesznek rám, valakinek az nem tetszik... Annál szörnyűbb nincs, hogy nem tetszik valakinek! S akkor mi történik ezzel a drága, szorongó, depresszív, kényszeres csoporttaggal? Azzal a tizenhárommal, akivel ott ülünk... Egyszer csak azt nézi, hogy van itt egy másvalaki, de mintha egy másik világból érkezett volna, hátradől, és... Ez kérlek nagyon fölszabadító! Így is lehet? Ilyet lehet, hogy hátradőlök, és azt mondom, hogy ez marhaság? Ilyet lehet? Hát én a ma-ig szoktam eljutni, hogy ma nehéz napom volt.
Mindezt azért akartam elmondani, hogy milyen nagy dolog az, mikor valaki segítőként képes nem elveszteni a talajt a lába alól azáltal, hogy tudja, hogy hol van. Hogy éppen mi játszódik le benne, hogy nem kell nadrágot cserélni, hogy pont valami nagyon hasznos dolog történik most is.Most egy nagyon értékes dolog történik! Érzelmileg lehet, hogy nem könnyű vinni, de nagyon értékes dolog zajlik most! Fúú, mennyit lehet ebből fejlődni! (Pál Feri atya)"