| A "Szívünk háza"-projekt© szeretetelvű komplex önismereti személyiségfejlesztő program. |
| A "Szívünk háza"-projekt© szeretetelvű komplex személyiségfejlesztő önismereti program és kutatás a Szellemi Tulajdon Nemzeti (Szabadalmi) Hivatalában nyilvántartva. (Y1500649/3; 004339) 2014. 12. 15. |
Laci
A református teológia elvégzése után 10 évvel a gyülekezeti munkám mellett egy 3 éves kórházi lelkigondozói egyetemet végeztem, ami által lelkigondozói diplomát is kaptam. Ennek az iskolának az elvégzéséhez erősen motivált, hogy a kórházi látogatásaimnál, és különösen a pszichés betegek és alkoholisták látogatásánál, tapasztalatom szerint nem volt elég az ő életük segítéséhez az addig tanult teológiai ismeretem.
Az oktatásunknál főleg Rogers-nondirektivitásával oltogattak a 3 év alatt, ami arra jó volt, hogy tanítsanak a 2 fül 1 száj igazságára, de meggyőződésem: Rogers óvatos és jóhiszemű megközelítése csak 1 a sok lehetőség közül. Nagy örömömre ma már például a szenvedélybetegek gyógyítására csak Magyarországon tucatnyi módszert használnak.
Úgy vélem: nincs semmilyen pszichológiai iskolának, irányelvnek elsőbbsége másokkal szemben, az elsődleges kérdés az, hogy a kliens felé személyére szabottan mely megközelítések a legjobbak, illetve hogy ezek közül a terapeuta vagy segítő mennyire tudja azokat használni.
Keresztyén emberként nagy örömmel fedeztem fel, hogy Jézus is a gyógyító találkozásainál szinte mindig más módszert használt. (A szeretet ötletes.)
Miközben a terápiás együttléteken igyekszem a változást provokálni, aközben van bennem egy olyan alázat is, amelyik a sikeres változás elmaradása esetén sem a klienst, sem a segítőt nem vádolja, hanem Isten kezébe teszi le ezt az emberi erőt meghaladó kísérletet. Ilyen módon tehát egyszerre van bennem hit az üdvös változások megvalósulásának reménységére, de egyszerre van bennem hit annak elfogadására is, hogy vannak az ember életében határok is, amiket még az Isten is elfogad.
A 2005-ben elvégzett mentálhigiénés képzésem után 2022-ig kórházi lelkigondozóként dolgoztam félállásban a Tatabányai Megyei Kórházban, azóta viszont már kórházlelkészként. Ez alkalmasabb arra, hogy bátrabban merjem mondani: az emberi lélek attól gyógyul a legjobban, ha az isteni rendbe illeszkedik bele.
Nagyra becsülöm az AA-sok munkáját. Azt gondolom, rengeteg jó ötletük van.
A Kékkereszt Egyesület Tatabányai Csoportjában lelkivezető vagyok. (Szenvedélybetegeket próbálunk szabadulásra segíteni hit által.) Ebben a csoportban az AA-val sok hasonló dolgot próbálunk alkalmazni, viszont Istenbe vetett keresztyén hitünket nyíltabban valljuk. (Ettől még nem kötelező keresztyénnek lenni a csoportban senkinek sem.)
2014-ben Tatabánya Szabó Ignác díjjal tüntetett ki. Ez a díj nem arról szólt, hogy milyen nagyszerű ember vagyok - nem vagyok az, sőt inkább közép- vagy kisszerűnek tartom magam -, hanem inkább arról, hogy a munkám sokoldalúságát tisztelik. Mondanom sem kell, hogy ehhez rengeteg embernek tartozok hálával, akik ezeket segítették-segítik.
A megyei kórház és az óvárosi református gyülekezetem mellett tevékenykedem több idősotthonban is, továbbá a Tatabányai Hospice Otthonban, de akár fogyatékosok közt, hajléktalanok közt, sőt börtönben levők közt is.
Nem tartom magamat különösebben sem tehetségesnek, sem derék embernek. Ha valakinek néha tudok segíteni, az nagyon jó, de rengeteg esetben nem tudok, és olyan is volt, amikor sajnos miattam lett valakinek nehezebb élete.
Ami a szeretetet illeti: hitvallásom, hogy egyetlen valakiről mondhatjuk azt, hogy tudta, hogy hogyan kell szeretni, és azt elénk is élte: Jézus Krisztus. Próbálom őt utánozni.